Gerincferdülés (idiopathiás scoliosis) és tanulságai

Ebben a bejegyzésben egy gerincferdüléssel (idiopathiás scoliosis) diagnosztizált kamaszlány történetén keresztül képet kaphatunk arról, hogy mennyi mindent képes megtenni egy ember – jelen esetben gyerek – annak érdekében, hogy JÓL legyen.

Mennyire fontos, hogy egy adott esetben ijesztő, "örökre szóló" diagnózis birtokában a betegségtudat ne lépje át a szükséges minimális határt, mert akkor már nem véd, hanem árt. Hiszen muszáj ismerni, megérteni az adott állapotot/betegséget - le van írva feketén fehéren, hogy van egy kóros állapot -, ami miatt bizonyos tekintetben az ember korlátozva lesz. Jelen esetben például R. soha nem állhat fejen. …DE millió más dolgot meg nyugodtan csinálhat.

Nem utolsó sorban pedig azt szeretném bemutatni, hogy mennyire fontos a különböző szakemberek együttműködése a kitűzött cél elérése érdekében. Milyen fontos a megfelelő kommunikáció mind az érintettel – direkt nem használtam sem a beteg, sem a páciens szót -, mind a szülőkkel, mind pedig egymás között.

R. édesanyja összefoglalta, hogy mi történt a diagnózis kézhez kapása és a velem való közös munka megkezdése között. Ezt az alábbiakban idézem.

"2020 őszén diagnosztizálták a scoliosis-t R.-nál (11 éves). Az első röntgen alapján a diagnózis: 35 fokos jobbra konvex ferdülés a háti szakaszon, jelentős bordapúppal és balra konvex kompenzáló görbületekkel az ágyéki és nyaki szakaszon. Az orvos elmondta, hogy a betegség eredete ismeretlen és a kezelés során a cél az, hogy a jelenleg felvett helyzet ne romoljon tovább, javulás ebben a helyzetben nem igazán lehetséges.

Az orvos intenzív Schroth terápiát és korzett viselését írta elő. A korzett elkészítése elég hosszadalmas folyamat volt és többször kellett korrigálni az elsőre elkészült modellen, amíg az orvosi utasítás szerinti megfelelő szögben tartotta a gerincét.

A Schroth terápiát egy intenzív tanfolyammal indítottuk, ahol a tájékoztatás szerint R. el tudja sajátítani a megfelelő gyakorlatokat és utána otthon tudja önállóan gyakorolni ezeket. Azt hangsúlyozták ott is, hogy a mindennapi gyakorlás elengedhetetlen.

Igyekeztük azt az elvet követni, hogy időnként visszajártunk a terápia elsajátítása után kontroll foglalkozásokra, ahol kijavításra kerültek az esetlegesen hibásan kivitelezett gyakorlatok. Ez már akkor világosság vált, hogy ezek nagyon "érzékeny", kicsi, de nagy koncentrációt igénylő mozdulatsorok. Nagyon fontos, hogy pontosan legyenek elvégezve. A pozitív hatás akkor várható, ha nem csúszik el a mozdulatsor és pontosan olyan módon mozgatja az adott izomcsoportokat, ami a célhoz vezethet. Ellenkező esetben akár hátrányos is lehet.

A korzettet napi kb. 12 órát viselte átlagosan, mindeközben intenzíven sportolt, kajakozni kezdett. Tájékozódtunk, hogy a szimmetrikus mozgás nem hátrányos a gerince szempontjából. A hátizmok erősödése segíti a gerincoszlop tartását. A sportolást és az izmok fejlesztését alapvetően minden szakember javasolta, bár abban eltértek a vélemények, hogy milyen mértékben, és hogy korzettben vagy anélkül jó-e ezt kivitelezni. Ami itt számunkra fontos felismerés volt, hogy a mindennapi sportolás szintjén végzett úszást mindenki ellenjavallta a gerincferdülés szempontjából. R.-nak a diagnózis előtt sokáig az úszás volt a fő sportja.

Próbáltunk más vonalon is tájékozódni a lehetőségekről, így oszteoterapeutához is jártunk, aki abban próbált segíteni, hogy a test jó statikai működése helyreálljon és az izmok az evolúciósan megfelelő helyzetbe igyekezzenek hozni a testet. Itt azt a nézőpontot ismertük meg, hogy a féloldalasan végzett gyakorlatok és a testtartás egy irányba mutató erőltetése nem ezt a célt szolgálja. A test akkor tud megfelelően korrigálni, ha a mozgása, az izomfejlődése nem korlátozott.

Kicsit ellentétes nézőpontok keveredtek egymással és laikusként ez bizonytalanságot hozott. Mindemellett R. betegségtudata nagyon felerősödött, ezzel együtt a hozzáállása is nagyon borús volt a saját helyzetéhez. A korzett viselését nagyon korlátozónak élte meg és azt tapasztalata, hogyha sokat hordja, akkor anélkül a tartását gyengének érzi. Ez az érzés ijesztő volt számára és számomra is. A bizonytalanság tovább fokozódott és azt hozta magával, hogy olyan lehetőséget szerettünk volna találni a jelenlegi helyzetben, ami biztosan megnyugtató a gerince szempontjából és ő is tud azonosulni vele. Azt gondoltuk járható útnak, hogy ő is aktívan tenni tudjon – és akarjon - a saját állapotának javulása érdekében. Az látható volt, hogy eredmény csakis ezzel együtt várható."

2022 november elején találkoztam először R.-val. Megtörtént az állapotfelmérés, ami még véletlenül se tévesztendő össze a diagnosztizálással. Diagnózist ma Magyarországon kizárólag orvos állíthat fel. Az állapotfelmérés nálam azt jelenti, hogy a tanulmányaim alapján, a kompetencia határaimon belül mit tudok tenni az ő jólléte érdekében. Van-e olyan "vörös zászló", ami miatt mindenképp orvosi vizsgálat szükséges valami komolyabb betegség kizárása miatt. Például valaki jelentkezik, hogy nagyon bedagadt a jobb lába térdtől lefelé, eljönne, hogy nézzem meg és csináljak vele valamit, mert fáj is, feszül is, kemény is. Ekkor gyorsan végig gondolom, hogy ezt okozhatja mondjuk egy Baker-ciszta, de akár mélyvénás trombózis is. Az egyik életveszélyes állapot, a másik – sarkosan fogalmazva - ahhoz képest csak egy "kis kellemetlenség". Mivel annak eldöntésére, hogy melyik is lehet – ha egyáltalán jó volt a tippem és nem egy harmadik betegség okozta a tüneteket – se képesítésem, se diagnosztikai eszközeim nincsenek, az életveszélyes állapot orvos általi kizárásáig nem nyúlok hozzá, bármennyire is szeretnék segíteni rajta.

Az állapotfelmérés során sokat beszélgettünk a napi rutinjáról, arról, hogy mit és mennyit mozog, hogyan étkezik, hogy vélekedik az ő állapotáról és beszélt arról is, hogy a Schroth terápiáról és a korzett viseléséről hallani se akar, mert nagyon rossz élménye volt mindkettővel kapcsolatban. A tudomány jelenlegi állása szerint a gerincferdülés kezelésének egyik leghatékonyabb módja a korzett viselése Schroth terápiával kiegészítve, ami három fő elemből áll: aszimmetrikus helyzetben végzett gyógytorna gyakorlatok; korrekciós légzőgyakorlatok és manuális kezelések a feszességek oldására. Elmondása szerint a Schroth tornát betanító gyógytornász nagyon megijesztette, hogyha nem hordja a korzettet és nem tökéletesen hajtja végre a gyakorlatokat, akkor nyomorék lesz. A gyakorlatok kivitelezését nem tudta tökéletesen végrehajtani, mert fájdalmasnak tartotta őket és a fenti kijelentés miatt inkább nem is csinálta, nehogy rosszul kivitelezze a gyakorlatokat és bekövetkezzen a jóslat. Nagyon fontos, hogy segítő szakemberként mit és hogyan mondunk egy amúgy is ijesztő szituációban. Így az egyik legfontosabb feladatom az volt, hogy szenzomotoros tréninggel, masszázzsal, kineziológiai tapasz felhelyezésével, stb. olyan állapotba hozzuk őt, hogy a gyógytornát fájdalommentesen tudja kivitelezni, a mindennapos mozgásait könnyedén, hatékonyan tudja végezni, valamint a betegségtudatát csökkenteni. Közben rengeteget beszélgettünk a gerincferdülésről, hogy miért nagyon nehéz dolog bármelyik szakembernek megjósolni, hogy meddig romlik, esetleg javulhat-e, milyen mozgásokat miért úgy csinálunk, ahogy, stb. Mivel megértette, hogy mennyire fontos a mindennapos mozgás, torna, lelkesen csinálta a házi feladatokat még adott esetben osztálykirándulás és nyaralás alatt is.

Természetesen végig szem előtt tartottam, hogy ő nem a megszokott anatómiával rendelkezik. Néha óriási kreativitást igényelt, hogy az ő személyére, ha úgy tetszik a görbületeire szabjam a programot, de nagyon élveztem a közös munkát. Kicsit újra "kutatóként" kellett gondolkodnom, amit mindig is nagyon szerettem.

A kezelőorvosától először fél év "próbaidőt" kapott a korzett (és Schroth) elhagyására és a velem való közös munkára. A fél éves kontroll röntgen alapján továbbra sem kellett korzettet hordania, nem kellett gyógytestnevelés órán részt vennie, hanem csatlakozhatott a normál testnevelés órákhoz, valamint versenyszerűen kajakozhatott. A kajak edzőjével személyesen is találkoztam, mert érdeklődött, hogy mire kell figyelnie R. edzése során, valamint az én megfigyeléseim alapján hogyan instruálja őt, hogy egyrészt minél jobb eredményeket érjen el a sportban, másrészt a scoliosisát még véletlenül se rontsa az edzések, versenyek alkalmával.

Szépen, fokozatosan eljutottunk addig, hogy már talán a Schroth tornától sem zárkózna el. (Schroth terápiát csak a megfelelő képesítéssel rendelkező gyógytornász alkalmazhat Magyarországon.)

2022 novemberétől 2024 júniusáig hetente egyszer találkoztunk. Azt követően már csak havi egy alkalommal, mert elköltöztünk. A szakorvosi kontrollokon minden rendben volt, meg volt dicsérve még augusztusban is. Készült röntgen felvétel is, ami alapján nem rosszabbodott az állapota és ennek kifejezetten örült a kezelőorvosa (is).

2024 decemberében az újabb kontroll röntgen sajnos rosszabbodást mutatott. Kerestük a lehetséges okokat, de a kezelőorvosa szerint ez az idiopathias scoliosis esetében gyakorlatilag bármikor, bármilyen különösebb ok nélkül is bekövetkezhet. Ami jó hír, hogy mind a gerinc melletti mély izmok, mind a felületes izmok nagyon jól funkcionálnak, a gerince mobil. A mindennapos tornát és a sportolást is nagyon javasolta folytatni az orvosa, bár írt fel fűzőt. Jelenleg személyi edzőhöz is jár, aki velem is konzultált R.-ról annak érdekében, hogy biztosan jó irányba haladjon az együttműködésük, valamint hamarosan gyógytornász is segíti őt, akivel a személyi edző szintén tartani fogja a kapcsolatot.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy kamaszként mennyire jól látja, érti, hogy hogyan is működik a teste, mire van szüksége a jólléthez és ezért tesz is nap, mint nap rendületlenül, a szülei pedig támogatják őt ebben.

Annak pedig mérhetetlenül örülök, hogy a különböző társszakmák képviselői is együtt tudnak működni, egy közös cél érdekében össze tudnak fogni egymással, hiszen egy komplex probléma komplex megoldást kíván és ha mindenki beleteszi a tudása legjavát, csodálatos eredményeket érhetünk el.